Inter-Barcelona 2010.04.20.
Tegnap este Inter-Barcelona elődöntőre került sor a Bl-ben. Hosszú idő után négy különböző nemzet csapatai jutottak el a végjátékba, üdítő változatosságként az angol hegemónia után.
Vegyes érzelmekkel ültem le megnézni a meccset, nem döntöttem el előre melyik csapatnak is szurkolok, gondoltam majd menet közben kiderül.
Egyrészt ott az Inter, az elmúlt évek – a calciopolinak köszönhetően - egyeduralkodó olasz klubja, akik megmenthetik a taljánok becsületét. Igaz a nerazzurikat elég nehéz olasznak tekinteni, ehhez csak rá kell nézni a kezdőcsapatra. Azonban ha az olaszok továbbra is 4 csapatot szeretnének a BL-ben indítani, akkor elengedhetetlen az Inter jó szereplése (akár ez is kevés lehet). Mint Juve szurkoló természetesen erős ellenérzéseket táplálok irántuk, mondhatni már-már gyűlölet szintjén, szóval nehéz elképzelni, hogy drukkoljak nekik. A Chelsea ellen életemben először sikerült, meg is lepődtem magamon, de az angol foci iránti utálatom sokat segített benne.:)
A Barcelona vitathatatlanul a közelmúlt/jelen legjobb csapata a világon, mindent megnyertek amit lehetett. Már csak ezért sem szurkolok nekik, mint alapvetően senkinek aki/amely csapat mindig győz (pl Armstrong, Schumacher, Federer, Björndalen, régi Real Madrid, brazil válogatott…kivétel ez alól Valentino Rossi, őt bíromJ). Másik oldalról el kell ismernem, hogy öröm nézni ahogy játszanak, lazán, könnyedén, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Végülis ezért szeretjük a focit, nem? Csodálattal vegyes irigységgel szoktam Barca meccset nézni, még tévén keresztül is hátborzongató látni/hallani a Nou Camp közönségét.
Ha a vezetőedzőket nézzük nem kérdés számomra, hogy Guardiola szimpatikusabb. Mourinho kétség kívül jó edző (lásd 2004-es Bl győzelem a Portoval), de a stílusa és nyilatkozatai hagynak némi kivánnivalót maguk után…
A meccs kezdetekor elsőre a Barca szövegkiemelő színű meze szúrt szemet (tudom, tudom, mangó…már-már közelíti a Palermo rószaszínjét), és bár már volt idő szokni az idény során, még mindig borzalmasnak látom, főleg citromsárga és lila stoplissal párosítva.:)
Kicsit nehézkesen indult be a játék és ahogy az lenni szokott pár kihagyott Inter helyzet után a 19 percben Pedro góljával a katalánok szereztek vezetést. Ki kell emelni Maxwell teljesítményét, nagyon szépen készített elő. Egy újabb kihagyott Inter helyzet után (Milito) Sneijder már nem hibázott. A félidő végére maradt az 1-1, már ekkor el lehetett mondani, hogy a csoportmeccsekhez képest izgalmas a találkozó. A Barca jól alkalmazta a lestaktikát, az Internek viszont sikerült „eltüntetnie” Messit, elsősorban honfitársának, Cambiassonak köszönhetően. Meglepő, hogy a világ legjobbja, ha már kicsit sorosabban fogják, jobban odalépnek neki, mennyire bele tud szürkülni a mezőnybe. Szóval kövezzenek meg, nem vitatom a képességeit, de szerintem még korai őt Maradona-i magasságokba emelni. Zlatan mintha a pályán sem lett volna…nekem ő – bár szintén kiváló focista – kilóg a
A 2. félidő elején nagyon bekezdtek a fekete-kékek, a 48. percben fordítottak is (Maicon), a 62.-ben már kettővel ment az Inter. Milito mindhárom gólban benne volt, két gólpassz után a harmadik találatot ő szerezte. A meccs utolsó részében a Barcelona teljesen beszorította az olaszokat (75 percet kellett várni az első „olaszra”- Balotelli beálltJ).
Öröm volt hallani ahogyan a San Siro közönsége kifütyülte Balotellit, aki végigsétálta a 20 percet amit a pályán töltött. Az alábbiakból jól látszik mekkora kedvenc Milánóban:
https://www.youtube.com/watch?v=f4_S5Nl-E2I
Kérdés, hogy ha Mourinho nem tud vele mit kezdeni, más edző hogy fogja megnevelni? Bár távol álljon tőlem, hogy aggódjak a további karrierje miatt.
A játékvezető az Intert segítette, egyértelmű 11-est nem adott meg a katalánoknak, és több vitatott ítélet is fűződött hozzá. A Barcelonát utólag úgy tűnik megviselte az 1000 km-es buszozás, és nem kovácsolta őket össze az „osztálykirándulás” fíling.
Semmi nem dőlt el, jövő héten még bármi történhet, a Barcában benne van a 2-0 vagy nagyobb arányú győzelem esélye. Izgalmas találkozóra van kilátás 28-án.
Hogy kinek szurkoltam? Még leírni is fáj, de az Internek…bár őszintén szólva nem igazán tudtam magam beleélni…az egyik szemem sír a másik nevet, csak, hogy ne hiányozzon a közhely. A másik ágról a Lyont várom a döntőbe, bár meggyűlhet a bajuk a bajorokkal...igaz, ha a Bayern jut be ráfoghatom, hogy annyira jók, hogy a Juvénak nem akkora szégyen az otthoni 4-1.